Foniátria

Gyakran alkalmazott szakág olyan esetekben, amikor 

• tényleges hangképzési zavarokról
• és nyelési nehézségekről van szó.

A foniátria célzottan erre a két jelenségre szakosodott mind a vizsgálathoz tartozó felszerelések, mint a tudásanyag tekintetében.

Mikor van szükség foniátriai vizsgálatra?

Foniátriai vizsgálatot akkor kell végezni egy betegnél, amikor tartós problémája akadt a hangképzéssel vagy a nyelés kapcsán tapasztal szűnni nem akaró kellemetlenségeket.

Ha például valaki 2-3 hétnél tovább szenved rekedtségtől vagy más egyéb hangváltozástól úgy, hogy nem kapcsolódott hozzá a közelmúltban megfázás vagy más egyéb fül-orr-gégészeti gyulladás, akkor ez az állapot mindig foniátriai vizsgálatot igényel.

A kapcsolódó elváltozások hátterében rengeteg betegség állhat, miközben ezek kialakulhatnak a fejen, a nyakon vagy a mellkason elvégzett műtétek szövődményeként is, de akár ideggyógyászati rendellenességek is megbújhatnak a hátterükben.

A rekedtség mellett az erőtlen, kifáradt-, alig terhelhető- vagy nem megfelelő minőségű hangnál – ez különösen nagy probléma énekeseknél, előadóknál, illetve sok beszédet igénylő munkakörben dolgozóknál– mindig foniátriai szakvizsgálat javasolt.

Ezen felül a megváltozott hangszín, a gyakori félrenyelés, a nehéz vagy fájdalmas nyelés, esetleg a nyelési képtelenség egyaránt olyan panaszok, melyek a kérdéses szakághoz tartoznak.

A foniátria kapcsán fontos kiemelni, hogy nemcsak akkor kaphat szerepet, ha valakinek már kellemetlen tünetei vannak, hanem megelőzéskor vagy alkalmassági vizsgálatok elvégzésekor egyaránt szükség lehet rá.

Példának okáért az énekesek, a színészek, a konferansziék, a pedagógusok, a logopédusok vagy akik olyan munkakörben vannak, hogy sokszor és sokat használják a hangjukat, esetükben rendszeres időközönként szükség lehet foniátriai vizsgálatokra.

Mi történik egy foniátriai vizsgálaton?

Mint a többi szakorvosi ellenőrzés, úgy természetesen a foniátriai vizsgálat is minden esetben egy alapos anamnézissel kezdődik, hiszen rendkívül lényeges feltárni a páciens életmódját, a kísérőbetegségeket vagy az esetleges korábbi beavatkozásokat.

Előfordulhat ugyanis, hogy valakinek a mindennapi túlerőltetéstől, másnak a stresszes életmódtól, esetleg a dohányzástól vannak hangképzési zavarai, illetve nyelési nehézségei, noha természetesen ennél sokkal összetettebb problémák is állhatnak a háttérben.

Előfordulhat például, hogy a foniátriát tüdőgyógyászati ellenőrzéssel vagy hallásvizsgálattal kell összekötni annak érdekében, hogy eredményes diagnózis szülessen, noha természetesen a szakorvos is minden kapcsolódó szervet alaposan megvizsgál.

Egy foniátriai vizsgálaton így biztosan ellenőrzésre kerül a teljes szájüreg, a gége, a garat és az algarat, valamint a teljes nyaki régió. Ezen felül megnézik még a hang minőségét, valamint természetesen a légzést is, ami összefüggésben állhat a tünetekkel.

Speciális eszközök a foniátriai vizsgálaton

A foniátria egy annyira különleges szakág, hogy az orvosok több specifikus eszközt alkalmaznak a panaszok feltárásához, illetve a pontos diagnózishoz.

Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy mivel a fül-orr-gégészet egyik szakterületéről beszélünk, ezért a legtöbb eszköz onnan származik, de vannak speciális darabok, mint például a merev- vagy a flexibilis endoszkóp.

Segítségükkel a szakorvos képes átfogó képet kapni a hangszalagok és a gége állapotáról, de a foniáter szakorvos egy direkt a hangszalagok mozgásának vizualizációjához megalkotott stroboszkópot is használ a diagnózishoz.

Ezen felül a vizsgálaton a nyelési problémák feltárásakor előkerülhet a fiberoszkóp, amivel nyomon lehet követni a speciálisan színezett ételek útját, de gyakori segítség az NBI, mely speciális fényforrásként a rosszindulatú elváltozások felismerését segítheti elő már nagyon korai stádiumban.