Audiológia

Az audiológiai szakrendelés minden esetben az anamnézis felvételével kezdődik, aminek részeként a páciens beszámol a tünetekről, valamint a kapcsolódó panaszokról annak érdekében, hogy a specialista a megfelelő módszereket alkalmazva utána tudjon járni a problémának.

A beszélgetés során az audiológus mindent meg szeretne tudni a beteg életmódjáról, környezetéről, a családban előforduló egyéb – esetlegesen örökletes – fülproblémákról, de még a szabadidős tevékenységekről is.

Ennek az oka, hogy egészen más igényei vannak a hallás szempontjából például annak, aki olyan munkakörben tevékenykedik, ahol használnia kell a fülét – például zenész vagy sokat kommunikál emberekkel –, mint annak, akinek a hallása nem kerül a középpontba a mindennapokban.

Általában az első csoportba tartozó emberek azok, akik hamarabb észreveszik, hogy valami gond van a hallásukkal, és előbb kérnek orvosi segítséget is.

Az anamnézis után minden esetben szükség van fizikális vizsgálatra ahhoz, hogy a hallásprobléma háttere és mértéke pontosan feltárható legyen, így sor kerülhessen a célzott kezelésre vagy a hallókészülék kiválasztására.

Fizikális vizsgálatok az audiológián

A fizikális vizsgálatokat az audiológián általában két csoportra oszthatjuk:

1. Vannak a beteg aktív közreműködését nem igénylő objektív eljárások,
2. valamint a szubjektív módszerek, melyekhez minden esetben szükség van a beteg közreműködésére, illetve valamilyen vizsgálati eszközre.

Lássuk egy kicsit konkrétabban, hogy milyen vizsgálatokra kerülhet sor az audiológián:

Hangvillás vizsgálat

Az egyik legáltalánosabb, mondhatni legklasszikusabb hallásvizsgálati módszer, amikor az audiológus szakorvos egy hangvillát megpendítve méri fel a beteg hallását, de közel sem abban a formában, hogy az illető hallja-e az így keletkező hangot vagy sem.

A rezgő hangvillát ugyanis a páciens fejének több pontjához érinti, így például a homlokhoz vagy a koponya közepéhez, miközben a válaszolnia kell a feltett kérdésekre.

Egyszerű vizsgálati módszer, mégis nagyon jól megállapítható vele, hogy a hallásproblémát a szervezet hangvezetési rendszere idézi-e elő, illetve milyen mértékű működési zavarról beszélünk.

Hallásküszöb vizsgálat

A hallásküszöb vizsgálatával könnyedén felmérhető, hogy a beteg részéről melyik az a legkisebb intenzitású hang, amit még képes érzékelni, illetve felismerni. Speciálisabb vizsgálati módszer, amihez szükség van egy hangszigetelt süketszobára.

Részeként a fül mögött megtalálható csontos szervhez rögzítenek egy eszközt, de a páciensnek egy fülhallgatót is fel kell vennie, melyben különféle hangokat hall, miközben folyamatos visszajelzést ad a vizsgálatot végző szakorvosnak arról, hogy mit tapasztalt.

A gép egy speciális audiogram segítségével képes meghatározni a légvezetéses- és a csontvezetékes hallásküszöb állapotát, amelyek jóvoltából könnyen és hatékonyan feltárható a halláscsökkenés mértéke.

Beszéd audiometria

A beszéd audiometria egészen hasonló a hallásküszöb vizsgálatához, így szintén szükség van hozzá egy hangszigetelt süketszobára, valamint egy jó minőségű fülhallgatóra, melyből folyamatosan szavakat és kifejezéseket hall a beteg.

Ezeket kell pontosan visszamondani a vizsgálat során a páciensnek, az értékelésnél pedig meg van szabva, hogy hány százalékos eredmény mellett tekinthető sikeresnek a teszt, illetve honnan kezdődik a halláskárosodás, valamint annak fokozatai.

Tinnitometria

A tinnitometria az egyik legjobb alternatíva a fülzúgás hátterének feltárásában. Alkalmazását rendszerint más szubjektív hallásvizsgálatoknak kell megelőznie, hiszen csak ezeknek az eredményeknek a függvényében kerülhet sor a fülzúgás okainak feltárására.

A vizsgálat során egy speciális audiométerrel meg lehet határozni, hogy a fülzúgásnak mekkora a hangereje, illetve milyen frekvencián mozog, de azt is mérik, hogy ez a zúgás milyen hang hatására képes megszűnni vagy legalább mérséklődni.

Tympanometria

A tympanometria valójában nem más, mint a középfül analízis, aminek a célja, hogy az audiológus pontosan fel tudja tárni a középfülben megtalálható nyomást.

Segítségével nemcsak a hallásromlás mértékét lehet meghatározni, de olyan elváltozások is feltárhatók általa, mint a dobhártya állapota vagy az, hogy található-e folyadék a középfülben.